20.Tudományos-szakmai stílus

20.Tudományos stílus jellemzői

Szakmai tudományos stílus :

• különböző szakmák, tudományok stílusa
• feladata a tudományok , szakmák , szakterületek, jelenségeinek összefüggéseinek logikus , világos feltárása
• jellemző rájuk az egyértelműség , pontosság, tárgyilagosság
• szókincsére jellemző :
• szakszavakat, idegen eredetű szavakat használ
• -görög – latin eredetű szavak
• nemzetközi műveltség szavak
• összetett szavak, képzett szavak körülírások
• terpeszkedő kifejezések
• szóismétlés előfordul
• sok kötőszó
• ténymegállapító, kijelentő mondatok használata
• használ többszörösen összetett mondatot
• világos, jól követhető, tagolt szövegépítés ,logikus gondolatmenet
• sok logikai kötőelem
• hivatkozások más szerzőkre
• idézet,felsorolás
• vizuális eszközök
• szövegtípusok vagy műfajok: esszé,tanulmány,tudományos értekezés,lexikon cikk, szakmai előadás,iskolai dolgozat,munkamegbeszélés
• stílus a szövegtípusnak megfelelő legyen
• ügyelni kell a formális dolgokra pl. a szöveg tagolására
• kerülni kell az általánosságokat, közhelyeket és az üres megállapításokat
• a beadandó dolgozatnál nagyon fontos a formára ügyelni

A tudományos és szakmai stílus jellemzői

Napjainkban az egyik legeröteljesebben fejlödö stílusréreg: a tudományos , szakmai stílus. Átfogó fogalom, a tudományok (filozófia, társadalomtudományok: pl. szociológia, jogtudomány), a természettudományok: pl. fizika, biológia, matematika), az alkalmazott tudományok (pl. orvostudomány, kohászat stb.) és a művészetek (pl. zene, színház, film, tánc stb.) stílusa.

Ennél a stílusrétegnél többféle közléshelyzettel, eltérő nyelvi magatartással kell számolnunk.

A tudományos stílusnál megkülönböztetünk egy felső – általában írásbeli – réteget, ennek egy kiművelt szóbeli változatát, – és egy alsó szintet is.

Nagyok a műfaji eltérések is: a legjellemzőbb műfajok:

- tudományos értekezés,

- esszé,

- ismeretterjesztő cikk,

- tanulmány, előadás,

- szakmai vita,

- hozzászólás,

- kritika,

- felszólalás,

- értékelés,

- iskolai felelet,

- dolgozat,

- szakmai beszélgetés stb.

Természetesen jelentős különbségeket eredményez a téma is, különböző megfogalmazást kíván a valóságnak pl.: orvostudományi, vagy művészettörténeti megközelítése. A szakmai tudományos stílus valamennyi műfajában a kommunikatív tényezők közül a valóságnak van leginkább meghatározó szerepe.

A tudományos stílus főbb stílusjegyei:

- A szövegformálás minden eszközével a valóságról adott kép pontosságára és egyértelműségére törekszik, másodlagos a beszélő személye és a hallgatóra tett hatás szándéka.

- A szóválasztás alapja a nemzeti irodalmi nyelv és a szakmai nyelvváltozat szókincse: a szakszavak (terminus technikusok), szakkifejezések. Legfőbb követelmény a szakszavak egyértelműsége, ezért a szavakat nem módosíthatjuk, nehogy véletlenül más jelentést sugalljon. Egy-egy tudományág felhasznált szakszóinak összessége a terminológia. A szakterületek nemzetközi kapcsolataiból ered az idegen szavak gyakori használata (pl. radar, nukleáris, gén stb.)

- Hangulati értéke a szakszavaknak a szakszövegben nincs, de a megértés érdekében használhatunk szemléletes kifejezéseket, képszerű formákat. (pl. galériaerdő, a folyómenti erdősáv elnevezése…)

- A mondanivaló megszerkesztése: minden részében követhető legyen, kiemelkedő szerepe van a világosságnak és a gazdaságosságnak úgy, hogy megmaradjon az árnyaltság és a kellő részletezés.

- Főleg kijelentő mondatok alkalmazására kerül sor, de gyakoriak az alárendelő szerkezetek, az egyszerű mondatok is gyakran bővítettek, jellemzők az igeneves szerkezetek, láncolatos jelzők, halmozott mondatrészek. Uralkodnak a teljes szerkezetű mondatok, rendszeresek a következtető és a magyarázó mondatok, feltételes mondatok…

- A tudományos-szakmai stílus erősen névszói (nominális) jellegű, hiszen a kutatók névszókkal, megnevezett fogalmakkal, tulajdonságokkal, mennyiségekkel tárják fel a tényeket, összefüggéseket.

- A tudományos igényű művek kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget, tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatárolása, a hozzá nem szorosan kötődő elemek elhagyása.

- Logikus, áttekinthető szerkezetben, szakmai nyelven, érzelemmentesen előadott ill. leírt szöveg, többnyire leírt formája, vizuálisan is áttekinthető (pontos utalások, kiemelések, grafikonok, vázlat, zárójeles magyarázatok – tanulmányok végén gyakran hivatkozási jegyzék, szakirodalom feltüntetése szerepel).

- A kiemelés számtalan módja szerepelhet: aláhúzás, tipográfiai (nyomdatechnikai) jelölés, szaggatott vonal, felkiáltójel, vastagbetűs vagy dőlt betűvel írt szöveg, új bekezdés, számozás stb.

- Több és bonyolultabb kötőszót használ a stílus, ezek szerepe az előre- ill. hátrautalás a szövegben, ill. a szövegösszefüggések kifejezése.

A tudományos stílusban az üzenet teljes tartalmát a nyelvi eszközök hordozzák. A nem nyelvi kifejezőeszközöknek (gesztus stb.) alig van szerepe, ezért még fokozottabb igény a szöveg gondos szerkesztettsége, hangsúlyozottabb szövegtagolása, a változatosság és a szemléletesség.

A stílusréteg egyes műfajai azokhoz szólnak, akik nem szakemberek (de alkalmanként még döntéshozók lehetnek), fontos ezért az érdeklődés felkeltése adott tudományos kérdések iránt, ismeretátadás, szemléletbővítés.

Fontosak a stílus műfajain belül a tudományos folyóiratok tanulmányai (szakmabelieknek), a szakcikkek, az ismeretterjesztő kiadványok (nem szakmabelieknek, hanem ún. laikusoknak), a szakkönyvek és az egy-egy területről átfogó ismeretanyagot nyújtó monográfiák.

A tudományos stílus átfogó fogalom, ide tartozik a filozófia, a társadalomtudományok (szociológia, jogtudomány), a természettudományok (fizika, biológia), az alkalmazott tudományok (orvostudomány, kohászat) és a művészetek (zene, színház) stílusa. Mondanivalójukat mindig valamilyen céllal hozzák létre a szerzők. E célnak megfelelően válogatják meg szavaikat, kifejezéseiket, nyelvtani szerkezeteiket. A tudományos igényű művek kerülik az ismétléseket, a bőbeszédűséget. Tartalmilag elsődleges a téma pontos körülhatároltsága, a hozzá nem szorosan kapcsolódó elemek elhagyása. Az érzelmi megnyilvánulások és a szubjektív vélemény ritkán kap helyet szakmai jellegű szövegben, amely szerkezetileg logikus és áttekinthető. A terminológiát (szakszavak, szakkifejezések) következetesen használja, csökkentve ezzel a félreértés esélyét. A nyelvi lelemény sem a tudományos művek sajátja. A tudományos stílusban íródott műveknek nemcsak szerkezetileg, de vizuálisan is áttekinthetőnek kell lenniük. Ennek érdekében a tudományos stílus pontos utalásokat, zárójeles magyarázatokat tartalmaz. A tudományos stílus számos vizuális eszközt is használ, pl.: grafikont, ábrákat, fényképeket, táblázatokat. Az írásképhez ill. a vizuális eszközökhöz sorolandók a kiemelés különféle módjai: a vastagbetűs írás, az új bekezdés, az aláhúzás, a számozás.

A tudományos szöveg ezek valamelyikével, akár többel is él, hiszen a szövegösszetartó erő nagyobb, mint egy köznyelvi szöveg esetében. A tudományos művek nyelvileg eltérnek az irodalmi nyelvtől, bár szókincsük egy részét ez adja, többségben vannak a szakszavak, szakkifejezések. Ezek a laikus emberek számára ismeretlen elemek. Gyakoriak az idegen szavak, jellegzetes szóalkotások is. Mondatszerkesztésükben a szakszövegek a bonyolult, többszörösen összetett, nagyobb terheltségi fokú mondatokat használják. A szakkönyvek szükségszerűen több és bonyolultabb kötőszót használnak. Ezek a kötőszavak is a szöveg összefogottságát hivatottak szolgálni. Fontos szerepük van az előre-, hátrautalásokban, valamint a tagmondatok pontos összefűzésében.

Fogalma: A tudomány és az egyes szakterületek belső, illetve az adott terület határain túl nyúló kommunikációja

Rendeltetése:
- szakmai (belső) és ismeretterjesztő (külső) információáramlás, új ismeretek közlése

Jellemzői:
-    írott és beszélt változat
-    az értelmi (elvont, absztrakt) kifejezésmód túlsúlya
-    egyéb jelrendszerek, szimbólumok (képek, jelek, rövidítések) használata
-    hivatkozások, utalások, jegyzetek
-    szakmai helyesírás

Szó- és kifejezéskészlete:
-    szakszavak, szakkifejezések
-    idegen szavak, idézetek
-    saját belső terminológia, zsargon

Mondatszerkesztése
- kijelentő mondatok túlsúlya
- áttekinthető szórend
- többszörös alárendelések
- kötőszók szerepe a logikus gondolatfőzésben

Szövegfajták, típusok
Szóban: tudományos előadás, vitavezetés, előadások
Írásban: esszé, monográfia, tanulmány, értekezés, szakvélemény, kritika, ismertetés, tankönyv

Egyéb jellemzők: mozgalmas, gyorsan változó stílusréteg. Ezen a területen legfontosabb a nyelvi tudatosság, nyelvi tervezés, mert akár egy generáción belül is nagyon erőteljes lehet a változás (informatika, genetika, génsebészet). Kirívó a túlzott idegenszó-használat, ez akár hibája is lehet egy gyengébben megírt szakmai szövegnek. Van olyan felvetés is, hogy a tudományos előadásokat kizárólag angolul írják és tartsák meg, mert a tudomány csak nemzetközi mércével mérhető.

Stílusukban jellemző az értelmi-logikai gondolatmenet, pontosság, árnyaltság. Sok benne az idézet és a hivatkozás, mert állításaikat a szerzők ezzel akarják igazolni. A hivatkozásoknak akár tudományonként eltérő rendszere alakult ki.
A tudományos ismeretterjesztő szövegek közérthetőbbek, hiszen nem szűk szakmai közönséghez szólnak.
A helyesírás A magyar helyesírás szabályain nyugszik, de a speciális kifejezések, többszörösen összetett szavak miatt szükségessé vált szakmai helyesírási szótárak elkészítése is.

19. A szépirodalmi stílus

19. A szépirodalmi stílus jellemzői , képszerűség eszközei

• A költők , írók stílusa
• a legválasztékosabb és legigényesebb művészi stílusréteg
• jellemző rá a változatosság , a sűrítettség , szemléletesség , eredetiség, képszerűség, hatásosság
• a képszerűség eszközei a szóképek : névátvitel:, amikor fogalmak közötti kapcsolat révén többletjelentés keletkezik
• Szóképek, alakzatok:
• metonímia:két fogalom egymásra vonatkoztatása térbeli , időbeli vagy ok okozati érintkezés alapján. pl . isten haragja-néhai bárány
• szinegdoké:rész és egész megnevezésének fölcserélődéséből adódó szókép
• körülírás : nem nevezzük nevükön a dolgokat hanem más szóval fejezzük ki
• eufémizmus:körülírás egyik fajtája , durvább kifejezés helyett egy szebb , finomabb kifejezést használunk
• metafora : összevont hasonlat, két fogalom , tulajdonság tartalmi hangulati kapcsolatán alapuló szókép
• allegória : metafora kiterjesztése aminek segítségével az ábrázolt dolgok egy második rejtett jelentést kapnak
• megszemélyesítés : élettelen , dolgot , tárgyat élőlény tulajdonságaival ruház fel
• Szinesztézia:két különböző értékelési területről vett fogalmat kapcsol össze
• hasonlat : két dolog személy vagy tárgy összehasonlítása közös tulajdonság alapján
• figura etimológika : azonos tövű szavak ismétlése
• refrén:ismétlődő verszakasz
• paradoxon:állítások olyan halmaza amelyek ellentmondásra vezetnek
• inverzió:szórendi csere
• oximoron: egymást kizáró egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal azonos gondolati egységbe
• alliteráció:azonos kezdőbetűjű szavak egymást követése
• anafora :több egymást követő mondatnak ugyanazzal a szóval való kezdése

http://erettsegizz.com/magyar-nyelvtan/szohasznalat-es-stilus-stilusjelensegek/

18. Állandosult szókapcsolatok

18.Állandósult szókapcsolatok (frazémák)

Több szóból álló változatlan szerkezetű és jelentésű kifejezések

Rendszerint ugyanabba a formába fordulnak elő és kerülnek be a beszédbe vagy az írott szövegbe . Nyelvi paneleknek is nevezzük . Állandó a jelentésük

Fajtái:

Szokványos kifejezések:

-egyszerű szókapcsolatok(kezdetét veszi)

-társalgási fordulatok(hogy is mondjam)

-mesei fordulatok(egyszer volt)

-szakkifejezések(gyököt von)

Szólások:

-nem mindig mondatok ilyenkor szövegösszefüggésbe kell helyezni hogy mondattá váljon

-jelentése más mint az őket alkotó szavak jelentése

( Egy bolond széázat csinál ,Veri az ördög a feleségét)

Szólás hasonlatok:

-Vohog mint a fakutya

-Bámul mint rozi a moziban

Közmondások:

• általános érvényű tapasztalatokat fogalmaznak meg gyakran tanító szándékkal
• nem ismerjük a szerzőt
• ( ha hallgattál volna bölcs maradtál volna )

Szállóigék:

-Személyektől származó vagy nekik tulajdonított , filmekből , művekből vett híressé vált gondolatok

- szerzőjüket ismerjük

17. Az érv

17.

A szóbeli beszéd felépítése

Az élet különböző területein az emberek véleménye gyakran eltérő. Ilyenkor néha az is elegendő, ha mindenki kifejti a véleményét, megmagyarázza az álláspontját-nincs szükség megegyezésre. Van, amikor érvekkel kell meggyőznie egyik félnek a másikat, közös nevezőre kell jutniuk (pl. ha egy döntéshez megegyezésre van szükség). És van, amikor az érveinkkel rábeszélünk: elhatározásra, tettre akarunk ösztönözni.

Az érv: meggyőződésünk bizonyítására, illetve mások megállapításainak cáfolására felhasznált tény, bizonyíték vagy körülmény.

Az érvelés: érvek felhasználása az igazság bizonyítására. Az érvelésnek nem az a célja, hogy legyőzzünk, hanem az, hogy meggyőzzünk másokat, és az együttgondolkodással közelebb jussunk az igazsághoz.

Az érv felépítése:
A kifejtett érv három elemből épül fel:

• Tétel: Egy következtetés megfogalmazása.

• Bizonyíték: A következtetés előzményei, magyarázatai.

• Összekötő elem tétel és bizonyíték között: Logikai összekötő kapocs. Ha egyértelmű a tétel és bizonyíték közötti összefüggés, akkor el is hagyható. Ekkor az érv csak kéttagú.

Például:

1. tétel	Idén bajnok lesz a csapatunk
2. bizonyíték	Ebben az évben valamennyi mérkőzését nagy gólkülönbséggel nyerte meg.
3. az őket összekötő elem	Mindig a legeredményesebb csapat nyeri a bajnokságot.

A rövidített érv egyik eleme- az összekötő elem-nincs megfogalmazva, többnyire azért, mert a beszélő feltételezi, hogy a hallgatóság magától értetődőnek tartja.

Az érvek fajtái:

• 1.A definícióból levezetett érvek:

A definíció egy-egy fogalom (tétel) meghatározása, kifejtése, többnyire körülírással.
Például úgy, hogy a fogalmat osztályba soroljuk és a meghatározó egyedi jegyei alapján a többi fogalomtól elhatároljuk, vagy leírhatjuk a fogalmat az összetevői alapján, továbbá példák felsorolásával is meghatározhatjuk.
Valamennyi tudomány, illetve tudományos igényű munka törekszik arra, hogy a fogalmakat meghatározza. A definíciókhoz többnyire érvek, érvsorok is kapcsolódnak, az érvekkel elfogadtatják a tényeket, meggyőznek.
A meggyőzés, a hatásos érvelés alapfeltétele, hogy jól érthető és pontosan körülhatárolt fogalmakat használjunk. A fogalmak meghatározásában segítségül hívhatjuk az értelmező szótárakat, szakszótárakat.

• 2. Az ok-okozati öszzefüggésből származó érvek

Az ember természetétől fogva kíváncsi, egyik leggyakoribb kérdésünk: a „miért”. Ezekre a kérdésekre az ok-okozati összefüggésből származó érveléssel felelhetünk.
A tudományos gondolkodás és a tudományos érvelés alapvető módja az okfejtés: az okok feltárásával bizonyítunk, magyarázunk. Így magyarázhatunk például egy történelmi eseményt. 

• 3. A körülményekből levezethető érvek

A körülményekből levezethető érvekkel arról akarjuk meggyőzni a hallgatóinkat, hogy az általunk bemutatott körülmények elkerülhetetlenné tesznek (tettek) bizonyos lépéseket, cselekedeteket; más mód nem lehetséges (nem volt lehetséges) vagy nem elfogadható. Az ilyen érvek jellegzetes mondatokban fogalmazódnak meg, általában így kezdődnek: „Nincs (nem volt) más választásunk, minthogy” stb.
Gyakran előfordul, hogy egy-egy tévedésért, hibás intézkedésért, rossz cselekedetért a „körülményeket okoljuk”. Nem szabad azonban visszaélni ezzel az érvelési móddal: nem használhatjuk erkölcstelen vagy önző tettek magyarázatára, az egyéni felelősség elhárítására.
Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében Moviszter doktor így érvel Anna mellett a tárgyaláson: „Az az érzésem – ismételte makacsul -, az az érzésem, hogy nem bántak vele emberien.” A doktor valószínűsíti, hogy a cselédlány emiatt ölte meg gazdáit.

• 4. Az összehasonlításon alapuló érvek

Az összehasonlítás, az analógia igen hatásos érvelési mód: az érvek szemléletesebbé tételére, megerősítésére használjuk fel őket (formájuk gyakran metafora vagy hasonlat). Igen gyakori módszere például az irodalomnak.

• 5. A bizonyítékokból származtatott érvek

Állításunk bizonyítékaként utalhatunk tényekre, fölhasználhatunk statisztikai adatokat, kutatási eredményeket, jelentéseket, beszámolókat stb. A bizonyítékoknak mindig megbízható, hiteles (megnevezett) forrásból kell származniuk.

• 6.Az ellentéten alapuló érvek

Ha bizonyítani akarunk valamit, akkor az is elegendő, ha bizonyítjuk, hogy az ellenkezője hamis - ellentéten alapuló érveket használunk. Az érvelésnek ez a formája a feszültségteremtés eszköze lehet például az irodalomban: Petőfi Sándor negatív festéssel, tagadó formában idézi fel a nyári puszta képeit, így bizonyítja, hogy télen a puszta üres, kihalt és csendes: 
„Nincs ott kinn a juhnyáj méla kolompjával,
Sem a pásztorlegény kesergő sípjával,”

• 7. Valószínűségen alapuló érvek

Alapja olyan megfigyelés, tapasztalat, megállapítás, amit mindenki elfogad.
Pl.: Vörös az ég alja, valószínűleg fel fog támadni a szél, vagy felhős az ég, dörög, villámlik, hamarosan nagy vihar lesz.

• 8. Tekintélyre vonatkozó érvek

Egy tekintélyes ember szavaira hivatkozik.

Az érvelés módszerei:

• 1. A dedukció módszerével először az általános tételt fogalmazzuk meg, abból vonjuk le az egyedi esetekre vonatkozó következtetéseinket.

• 2. Az indukció módszerét alkalmazzuk akkor, ha az egyedi jelenségekből, egyedi tényekből indulunk ki, és azokból általánosítunk, azokból vonjuk le a következtetést. Ügyelnünk kell arra, hogy megfelelő mennyiségű, tárgyszerű és pontos adatok (tények) alapján szabad csak általánosítani.

A cáfolat:
Az érvelés része a cáfolat is. Ahhoz, hogy eredményesen és tisztességesen cáfolhassuk mások érveit, meg kell ismernünk és meg kell értenünk azokat, csak így tudjak megtalálni az érvelésük gyenge pontjait. Bírálnunk csak az érveket szabad, soha sem az ellenfél személyét. Bírálhatjuk például a források a források megbízhatóságát, a fogalmak meghatározásának pontatlanságát, az egyoldalú megközelítésmódot, a bizonyítékok hiányát vagy nem elegendő voltát, az érvek egyoldalúságát stb.

Az érvelő szövegtípus:
Kisebb-nagyobb nyilvánosságnak íródik, tudatos, gondos szerkesztés, világos, arányos, előrehaladó szerkezet.
Érdeklődést keltőnek kell lennie.
Fontos: erősebb tagolást kell alkalmazni.
Gyakori az előre és visszautalás, ismétlés.

Felépítése:
Mint a szónoki beszédnél, a bevezető és befejező rész az érzelmekre hat, a közepe az értelemre.

• 1. Bevezetés:

Meg kell nyerni a hallgatóság jóindulatát, megszólítás, dicséret, fel kell kelteni a figyelmét a témaválasztás indoklásával, hangsúlyozni kell a téma fontosságát, újszerű téma-megközelítés, elő kell készíteni a beszédet, a téma megértését. A téma megjelölése, a fő gondolat, ami később részletezésre kerül.

• 2. Részletezés

A tételek kifejtése bővebben
Eszközök:
-Fogalommagyarázat
- Példák
- Szemléltetés
- Kitérők személyes élményekkel
- Először a fő téma kifejtése
- Ha nagyon ismert, akkor a részletezés elhagyható

• 3. Bizonyítás

Az érvelő fogalmazás legfontosabb része. Álláspont igazságának bizonyítása érvekkel.
- Összegyűjtött adatok
-Törvények
-Tanúvallomások
-Bizonyítékok
segítségével érvelhetünk, utána következtetéseket vonhatunk le.

• 4.Cáfolás

A velünk ellentétes véleményt vallók nézeteinek cáfolata, érveinek közömbösítése, megdöntése, megsemmisítése. Érvelni kell, levonható a következtetés.

• 5. Befejezés

Ismétlése a fő gondolatoknak, összegzés. Netán felvillantja a megközelítés más módjait is. Lehet előretekintés a jövőbe. Az olvasók érzelmeire hatással kell lennie, újra meg lehet szólítani őket, esetleg fokozni a felháborodást az ellentábor ellen. A saját elkötelezettség is hangsúlyozható.

Az érvek elrendezése:
Cél egy meggyőző és hatásos érvrendszer. Megvalósítása:

• Egy erős érvre épülő érvelés: Az erős érv köré csoportosítjuk a gyengébbeket.

• Fokozásos érvelés: A gyenge érvekkel kezdjük, fokozatosan erősítünk, míg a végére hagyjuk a legerősebb érvet.

• Lejtéses érvelés: Az erős érvvel kezdünk, a gyenge érveket hagyjuk a végére. Kevésbé hatásos érvelési módszer.

A vita az érvek ütköztetése, célja a vitapartnerétől eltérő vélemény igazolása, a partner meggyőzése. A vitának van tárgya, szerkezete és legalább két résztvevője eltérő állásponttal.A vita, az érvelés több társadalomtudomány eszköze és témája, pl. politika, retorika, filozófia, etika, jog, kommunikációelmélet, logika, pszichológia, stb.A vitának vannak erkölcsi szabályai, ezt nevezzük vitakultúrának.

16. Retorika

16.A retorika

Az ókori görögöknél a vitatkozás tudománya A szó görög eredetű , jelentése a szónoklat tudománya ,szónoklattan,ékes szólás tan A görögök a szónokot prétornak nevezték Első sorban szóbeli megnyilvánulásokat jelentett.

A retorika rövid története :

-görögöknél kezdődött

ismert görög szónok:empedoklész,démosztelész,arisztotelész

szerinte a retorika tudomány , a meggyőzés lehetőségeit tárja fel

megkülönböztette a szónoki beszéd típusait , az érvelés módozatait.

-a rómaiak a görögök tanítványai ,ismert szónok ciceró, a szónok más néven orátor

ő mondta a szónok feladatai :tanítás,gyönyörködtetés,megindítás

-középkorban a két szabad művészet egyike

-egyetemeken tanították

-az első magyar szónoklat a halotti beszéd

-a reneszánsz és a barokk korban virágzik fel

-kiemelkednek a református és katolikus szónokok

-a reformkorban igen jelentőssé válik

-ismert szónokok:Kölcsey,Deák,Kossuth, Eötvös

-napjainkban a rendszeres logikus gondolkozás és önkifejezés

-a kulturált ,tisztességes meggyőzés ,vitatkozás ,érvelés tudománya

-körébe tartozik minde közéleti kommunikációs megnyilatkozás

-ismerte minden közszereplő számára elengedhetetlen

-szónoki beszédek pl : tanévnyitó beszéd,megemlékezések,parlamenti felszólalás

Retorikai szövegek kommunikációs célja :

-Elemző ,megggyőző szövegek

-Fontos a tájékoztatás , az érzelemkifejezés és a felhívás

-kapcsolatfenntartó és esztétikai funkciója is van

A retorikai szövegek és kommunikációs tényezők kapcsolata:

A kommunikációs tényezők megjelennek a retorikai szövegeknél

• feladó:a szónok : határozott, magabiztos , jó előadókészségű,szép hang orgánum,használja a szöveg fonetikai eszközöket , megfelelő beszédtempó, művelt ,intelligens, jó megjelenés,alkalomhoz illő ruha,testbeszéd tudaos használata,meggyőző személyiség,legyen jártas az adott témában ,mondanivalója legyen világos , logikus,hiteleség,higgyünk abban amiről beszélünk
• befogadó:szónoknak ismerni kell a célközönséget,a befogadót,mennyire jártasak az adott témában van e a témával kapcsolatban elvárásuk,figyelni kell a közönség reakcióit , ha írja a szöveget a feladó szép külalakkal kell írni
• beszédhelyzet:hol mikor adjuk elő a szöveget,akusztika
• Üzenet:figyelemfelkeltő , változatos legyen , testbeszéd tudatos használata, érzelemtöltetű szavak használata

Retorikai szövegek felépítése:

A retorikai szövege felépítésének szabályai vannak ez vonatkorik a beszéd felépítésére , a megfogalmazásra,az előadásra.Az írásbeli és szóbeli szövegek megalkotásakor alkalmazzuk . A klasszikus szónoki beszédek felépítése hasonílt egy iskolai meggyőző elemző szöveg felépítésére.

6 részt különböztetünk meg :

1. bevezetés
2. elbeszélés
3. kitérés
4. részletezés,témamegjelölés, felosztás
5. bizonyitás,érvelés,cáfolás
6. befejezés

ezt a hat részt a klasszikus 3 nagy szerkezeti részbe is besorolhatjuk:

1. Bevezetés:bevezetés ,elbeszélés,témamegjelölés és felosztás:

érdeklődés felkeltése , röviden bemutatni a szöveg témáját , ki kell mondani a fogalmazás legfontosabb állítását , fel kell vázolni a gondolatmenetet, állást kell foglalni az adott témát illetően .

2. Tárgyalás:érvelés,bizonyítás cáfolás

érveinket kell hogy tartalmazza ,bizonyítékokat logikus sorrendben beumtatni , magyarázat , indoklás,példák

3. Befejezés:befejezés:összefoglaljuk ,lezárjuk a fogalmazást összegzés az elmondottakrol ,végkövetkeztetés

15. Gyakorlati Szövegtípusok

1. A szövegkohézió fajtái, eszközei

A szöveg a nyelv és a beszéd legfelső szintje legnagyobb egysége, nyelvtanilag és   tartalmilag egymással összefüggő (koherens) mondatok sorából álló szerkesztett (strukturális) egész. A szövegek megértése az irodalomelmélet központi problémájának számít, a gondolkodók fő kérdése az, hogy hol és miként képződik a jelentés. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előre- haladás és lezártság.

A mondatok sorának ahhoz, hogy szöveggé váljon, kohézióra van szüksége, a szöveget a mondatok véletlen sorától a szövegösszefüggés különbözteti meg. A kohéziót szemantikai(azaz jelentésbeli) és grammatikai, (azaz nyelvtani eszközök, kapcsolóelemek) biztosítják.

 

 2. A kohézió

Kohézió: szövegösszetartó erő; az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése

Globális kohézió: a szöveg egészére kiterjedő tartalmi – jelentésbeli kapcsolat, a jelentésbeli összetartó erő; a szövegstilisztika foglalkozik vele

Lineáris kohézió: a szövegben való folyamatos előrehaladás; a szöveggrammatika vizsgálja

Kontextus: szövegösszefüggés; a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggéshálózat; mindazon jelek összessége, amelyek valamely szöveg környezetét adják

2.1. A kohéziót a kontextus három síkja adja:

1.   nyelvtani (grammatikai)

2.   jelentésbeli (szemantikai)

3.   a nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

 

2.2 A kohéziónak két fajtája van:

1. a globális, szemantikai kohézió, amely a szöveg egészére vagy nagyobb egységére vonatkozik, és az alkotóelemek tartalmi-logikai és jelentésbeli szerkesztettségét, összefonódását jelenti, valamint

2. a lineáris (egyenes vonalú) vagy szerkezeti-grammatikai kohézió, amely a kisebb szövegegységek, a szöveg mondatainak egymáshoz kapcsolódását, belső összefüggését biztosítja és az alkotóelemek grammatikai (nyelvtani) megszerkesztettségét jelenti.

 

2.3. A kohézió hatósugara szerint:

2.3.1 globális kohézió (makrokohézió)

- a nagyobb rész, akár a teljes szöveg együvé tartozását teremti meg

- jelentésbeli kapcsolatok biztosítják

- egységei: bevezetés, tárgyalás, befejezés

- témamegjelölés:

- téma-réma, hely-, tér-, időviszonyok, szereplők, cselekmény, oksági viszonyok, műfaj, cím, a szöveg stílusa, stilisztika  jellemzők (alakzatok, szóképek), szövegfonetikai eszközök (hangmagasság, hangszín, tempó stb.)

- legjellemzőbb formája az írásműveknek adott cím:

- előreutal a teljes szövegre

- amikor már elolvastuk a szöveget, segít fölidézni azt

 

2.3.2 lineáris kohézió (mikrokohézió)

- a kisebb elemek összefüggése, az elemi egységek egymásra következése adja

- a szövegfolytonosságban mutatkozik meg

- alkotóelemei a grammatikai kapcsolóelemek

- legnagyobb egysége a bekezdés

- forikus elemek, hiány, ellipszis, szórend, névmásítás, kötőszók

 

3. Mikroszerkezet

- a kisebb egységek strukturális elrendeződése; minimális egysége a mondat; a megszerkesztettség (grammatikailag megformált) és a beszerkesztettség (a szövegbe illeszkedés) jellemzi; műfajonként különböző lehet (pl.: dráma: jelenet, felvonás; vers: versszak)

4. Makroszerkezet

Bevezetés:

- Feladata a kapcsolatteremtés a beszélő és a közönség, ill. a beszéd témája és a közönség között. Tartalmazhatja: a téma megjelölését, a közlés céljának kitűzését, a tárgyalás rövid vázlatát, szerkezeti tagolását.

Tárgyalás:

- A szerkezet legfontosabb, legterjedelmesebb része. Általában tartalmazza a téma részletes kifejtését és az erre következő bizonyítást.

Befejezés:

- Tartalma lehet a témáról mondottak összefoglalása; az érzelmi nyomatéko- sítás; esetleges célkitűzések, személyes elemek.

A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.

 

5. Jelentésbeli kapcsolóelemek

 Azonosság

- ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi jelek; a szöveg egy megha- tározható dologról szól, amelyet sokféle nyelvi formában tár elénk; az azonosságot nem mindig ugyanazzal a szóval jelöljük

 

Az ismétlődés formái

·     ismétlés

·     az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét

·     rokonértelműség

·     felsorolás

·     feloszlás

·     nemfogalom – fajfogalom (pl.: az élőlény nemfogalma az embernek, ebben az esetben az ember fajfogalom; ám az ember is nemfogalma a férfinak, ebben az esetben a férfi fajfogalom)

·     logikai-tartalmi elrendeződés: rész-egész, alá- és fölérendeltség, ok-okozat, általános-konkrét, figyelem felkeltése oldása

 

6. Nyelvtani kapcsolóelemek

 - névelő

 - utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel

 -  a szövegbeli utalás fő fajtái:

- visszautalás (anafora)

- már említettre, ismertre való utalás; idézetek beszédhelyzetre való utalás (deixis) – rámutatás, kiutalás a szövegből

- előreutalás (katafora)

- még nem említettre, ismeretlenre, várt dologra való utalás, tartalomvárás; az érdeklődés felkeltése az első sorban, vagy a címben

- hiányosság

- kötőszó

- egyeztetés szórend

- új közléselem-ismert rész

- téma-réma; topik-komment / arányukat a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg

14. Szövegtan

1. A szövegkohézió fajtái, eszközei

A szöveg a nyelv és a beszéd legfelső szintje legnagyobb egysége, nyelvtanilag és   tartalmilag egymással összefüggő (koherens) mondatok sorából álló szerkesztett (strukturális) egész. A szövegek megértése az irodalomelmélet központi problémájának számít, a gondolkodók fő kérdése az, hogy hol és miként képződik a jelentés. A mondatok sorozatát akkor tekinthetjük szövegnek, ha a részek szerves rendszert alkotnak benne, és együttesükben megvan a szövegszerűség legnagyobb követelménye: a tartalom egysége, előre- haladás és lezártság.

A mondatok sorának ahhoz, hogy szöveggé váljon, kohézióra van szüksége, a szöveget a mondatok véletlen sorától a szövegösszefüggés különbözteti meg. A kohéziót szemantikai(azaz jelentésbeli) és grammatikai, (azaz nyelvtani eszközök, kapcsolóelemek) biztosítják.

 

 2. A kohézió

Kohézió: szövegösszetartó erő; az egyes részek, elemek szoros összetartozása, egybeszövődése

Globális kohézió: a szöveg egészére kiterjedő tartalmi – jelentésbeli kapcsolat, a jelentésbeli összetartó erő; a szövegstilisztika foglalkozik vele

Lineáris kohézió: a szövegben való folyamatos előrehaladás; a szöveggrammatika vizsgálja

Kontextus: szövegösszefüggés; a nyelvi elemeknek értelmet biztosító összefüggéshálózat; mindazon jelek összessége, amelyek valamely szöveg környezetét adják

2.1. A kohéziót a kontextus három síkja adja:

1.   nyelvtani (grammatikai)

2.   jelentésbeli (szemantikai)

3.   a nyelven kívüli valósághoz (szituációhoz) kapcsolódó elemek

 

2.2 A kohéziónak két fajtája van:

1. a globális, szemantikai kohézió, amely a szöveg egészére vagy nagyobb egységére vonatkozik, és az alkotóelemek tartalmi-logikai és jelentésbeli szerkesztettségét, összefonódását jelenti, valamint

2. a lineáris (egyenes vonalú) vagy szerkezeti-grammatikai kohézió, amely a kisebb szövegegységek, a szöveg mondatainak egymáshoz kapcsolódását, belső összefüggését biztosítja és az alkotóelemek grammatikai (nyelvtani) megszerkesztettségét jelenti.

 

2.3. A kohézió hatósugara szerint:

2.3.1 globális kohézió (makrokohézió)

- a nagyobb rész, akár a teljes szöveg együvé tartozását teremti meg

- jelentésbeli kapcsolatok biztosítják

- egységei: bevezetés, tárgyalás, befejezés

- témamegjelölés:

- téma-réma, hely-, tér-, időviszonyok, szereplők, cselekmény, oksági viszonyok, műfaj, cím, a szöveg stílusa, stilisztika  jellemzők (alakzatok, szóképek), szövegfonetikai eszközök (hangmagasság, hangszín, tempó stb.)

- legjellemzőbb formája az írásműveknek adott cím:

- előreutal a teljes szövegre

- amikor már elolvastuk a szöveget, segít fölidézni azt

 

2.3.2 lineáris kohézió (mikrokohézió)

- a kisebb elemek összefüggése, az elemi egységek egymásra következése adja

- a szövegfolytonosságban mutatkozik meg

- alkotóelemei a grammatikai kapcsolóelemek

- legnagyobb egysége a bekezdés

- forikus elemek, hiány, ellipszis, szórend, névmásítás, kötőszók

 

3. Mikroszerkezet

- a kisebb egységek strukturális elrendeződése; minimális egysége a mondat; a megszerkesztettség (grammatikailag megformált) és a beszerkesztettség (a szövegbe illeszkedés) jellemzi; műfajonként különböző lehet (pl.: dráma: jelenet, felvonás; vers: versszak)

4. Makroszerkezet

Bevezetés:

- Feladata a kapcsolatteremtés a beszélő és a közönség, ill. a beszéd témája és a közönség között. Tartalmazhatja: a téma megjelölését, a közlés céljának kitűzését, a tárgyalás rövid vázlatát, szerkezeti tagolását.

Tárgyalás:

- A szerkezet legfontosabb, legterjedelmesebb része. Általában tartalmazza a téma részletes kifejtését és az erre következő bizonyítást.

Befejezés:

- Tartalma lehet a témáról mondottak összefoglalása; az érzelmi nyomatéko- sítás; esetleges célkitűzések, személyes elemek.

A szöveg minden szintjén hatnak a grammatikai kapcsolóelemek és a jelentésbeliek is. Arányuk és jelentőségük az egyes szinteken azonban nem azonos. A szöveg egy mondatán belül, vagy két egymást követő, egymással összefüggő helyzetben lévő mondat kapcsolatában általában erősebb a grammatikai elemek kapcsoló szerepe, a szöveg egészében és nagyobb egységeiben vagy ezek között megnő a jelentésbeli összetartó erők súlya.

 

5. Jelentésbeli kapcsolóelemek

 Azonosság

- ugyanazokra a valóságelemekre vonatkozó nyelvi jelek; a szöveg egy megha- tározható dologról szól, amelyet sokféle nyelvi formában tár elénk; az azonosságot nem mindig ugyanazzal a szóval jelöljük

 

Az ismétlődés formái

·     ismétlés

·     az ismétlés további formái: részleges ismétlés, változat, párhuzam, ellentét

·     rokonértelműség

·     felsorolás

·     feloszlás

·     nemfogalom – fajfogalom (pl.: az élőlény nemfogalma az embernek, ebben az esetben az ember fajfogalom; ám az ember is nemfogalma a férfinak, ebben az esetben a férfi fajfogalom)

·     logikai-tartalmi elrendeződés: rész-egész, alá- és fölérendeltség, ok-okozat, általános-konkrét, figyelem felkeltése oldása

 

6. Nyelvtani kapcsolóelemek

 - névelő

 - utalás rámutató szókkal, ragokkal, jelekkel

 -  a szövegbeli utalás fő fajtái:

- visszautalás (anafora)

- már említettre, ismertre való utalás; idézetek beszédhelyzetre való utalás (deixis) – rámutatás, kiutalás a szövegből

- előreutalás (katafora)

- még nem említettre, ismeretlenre, várt dologra való utalás, tartalomvárás; az érdeklődés felkeltése az első sorban, vagy a címben

- hiányosság

- kötőszó

- egyeztetés szórend

- új közléselem-ismert rész

- téma-réma; topik-komment / arányukat a kommunikáció tényezői és funkciói szabják meg