7. Társadalmi nyelvváltozások

Minden ember több különböző nyelvközösségbe tartozik. Ezeknek a nyelvközösségeknek eltérő a nyelvhasználata; azaz különböző nyelvváltozatokat beszélnek. Ezek a nyelvváltozatok szókincsükben és a nyelvtan eltérő használatában különböznek egymástól. Az egyes nyelvváltozatok bizonyos sajátosságaikban térnek el a köznyelvtől. A nyelvváltozatok összessége: nemzeti nyelv.

-norma: követendő nyelvi minta – nyelvi igényesség jellemzi.
             a) beszélt formája a köznyelv (egységes magyar közösségi nyelvváltozat) – ezt halljuk a tv-                    ből, rádióból
             b) írott formája: irodalmi nyelv (írott közösségi nyelvváltozat) – nyomtatott                                            sajtó,szépirdalom    
-A magyar nyelv földrajzi és társadalmi szempontból is tagolódik (tehát eltér a köznyelvtől – irodalmi nyelvtől)
a)A földrajzi tagolódás alatt azt értjük, hogy az ország különböző részein másképp beszélnek az          emberek → ennek eredményei a nyelvjárások (székely, palóc, tiszai, dunántúli, északi,                      nyugati,déli,  stb.)
b) A társadalmi tagolódás a csoportnyelvek kialakulását jelenti.

Csoportnyelvek – társadalmi nyelvváltozatok:

Meghatározó tényező: foglalkozás, munkahely, életkor, szabadidős tevékenységek, iskolai végzettség…stb. Szókincsükben / szóhasználatukban különböznek egymástól.

1. szaknyelv: Minden foglalkozásnak van egy speciális szókészlete, melyet leginkább csak azok használnak, akik az adott foglalkozásban dolgoznak. Pl. orvosi szaknyelv (reanimál, diagnózis, stb); informatikai szaknyelv; stb.
2. hobbinyelv: különböző szabadidős tevékenységek nyelvhasználata; pl. horgászat (úszó, szák, dundi), kártyajátékok (adu, all-in, ász), sport (16-os, les, kötény, ziccer), tánc, sakk, stb.
3. családi nyelv: vannak olyan szavak / kifejezések, melyeket minden család / kisközösség a sajátjának tudhat; és csak a család / kisközösség tagjai használják abban a formában.
4. gyermeknyelv vagy dajkanyelv: a kisgyermek illetve a velük beszélgető felnőttek nyelvhasználata. Jellemző rá a kicsinyítő képzős szavak használata. Pl.: anyuci, fincsi, paci, dádá, stb. 5. ifjúsági- és diáknyelv: fiatalokhoz kapcsolódik; kötetlen, laza nyelvváltozat. Nagyon találékony, humoros tud lenni; sokszor fellazul divatszavakkal és szleng elemekkel. Határozott, őszinte, harsány. pl. befalsul; doga; diri, karó, surranó, pézsé, stb. képszerű kifejezések: kevés vagy, mint mackósajtban a brummogás; olajra lép;
6. szleng: A köznyelvnél lazább és igénytelenebb nyelvváltozat. Fő jellemzője a kötetlenség. Régen főleg a fiatalokra volt jellemző, ma már szinte mindenki használja; sőt, a tv-ben, filmekben, sajtóban is egyre több szlenggel találkozunk (bulvár lapok / műsorok; internetes sajtó). Célja, hogy színesítse a köznyelvet, humoros, tömör, velős legyen pl. ciki, dumál, parázik, csaj, bige, csóró, pia, zsé, lóvé, mázli, tata, pali, zsernyák, kipurcan
7. tolvajnyelv - argó: Alvilághoz kötődik, titokzatosságra és elkülönülésre törekszik. Célja, hogy akik nem tartoznak a csoportba, ne értsék, hogy a tagok miről beszélnek. (Bizonyos elemei átszivárogtak a szlengbe, így közismertté váltak) pl. kiló (száz); rongy (ezer); A sokféle nyelvváltozat hatására mindenkinek saját, csak rá jellemző, egyéni nyelvhasználata alakul ki.