4. A jeltan

A jel fogalma:Önmagán túlmutató, érzékszerveinkkel felfogható tárgy vagy jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk).

jelölő: ami a jelentést hordozza, pl. egy hangsor, egy kép,

Jelölt: az a fogalom, amelyet maga a jel felidéz

Jelentés, jeltárgy: az aktuális tárgy, fogalom stb. amire éppen akkor vonatkozik

Jelek fajtái :

1. eredetük szerint

A, természetes jelek (villámlás – a vihar, az égdörgés jele, elpirulás a zavar jele, a füst a tűz jele stb.)

B, mesterséges jelek (nyelvi jelek, térképjelek, közlekedési jelek stb

2.A jelölő és a jelölt viszonya alapján:

A,Ikonikus : Ikonikus jelről akkor beszélünk, ha a jelölő és a jelölt kapcsolata hasonlóságon alapul

B,Szimbolikus jel : ha a jeltest kiválasztása megegyezés eredménye

C, Index a jel típusa akkor, ha a jelölő és a jelölt között ok-okozati, logikai, térbeli vagy időbeli kapcsolat van

A JELEK TULAJDONSÁGAI

• Érzékszerveinkkel felfoghatók (láthatóak, hallhatóak, tapinthatóak stb.).
• Önmaguknál mindig többet jelentenek, ezt a közösség minden tagja elfogadja
• Létrehozásuk absztrakción (elvonatkoztatáson) alapul.
• általánosító szerepük van
• Csak az emberek közötti érintkezésben tölthetik be lényegi szerepüket, a jelzést.
• Sohasem elszigeteltek, mindig egy kisebb-nagyobb közösség használja őket. A közösség minden tagja elfogadja.
• Lényegi szerepük a jelzés, a tájékoztatás. Ez a tulajdonságuk - ha nem is akaratlagosan - érvényes az ún. "véletlen jelek" -re is, pl. a lábnyomok.
• Egy jelrendszer tagjai.
• jelrendszer tagjai és közlés folyamatban töltik be szerepüket.

A jel fogalma
Önmagán túlmutató, érzékszerveinkkel felfogható tárgy vagy jelenség, amelyet értelmezni tudunk (dekódolhatunk).

A jel szerkezete
    jelölõ ---- jelölt          --> amire a jelölõ rámutat
                \        /
              jelentés        --> ami mögötte van
- a három együtt szerves egységet alkot

A jel típusai

• ikonikus: a jelölõ hasonlít a jelöltre (pl. zebránál a lámpában a kis zöld emberke)
• indexikus: a jelölõbõl következtetni lehet a jelöltre (pl. az irányjelzõ használata)
• szimbolikus: a jelölõ és a jelölt kapcsolata megállapodáson alapul (pl. közlekedési lámpa)

A jelrendszer fogalma
- azonos minõségû és funkciójú jelek csoportja
- maguk a csoportok is szabályok szerint alakulnak ki
- maguk a jelek fogják közléssé formálni

A nyelvi jel és jelrendszer
- nyitott --> változó
        - a jelek száma bõvíthetõ
        - jel --szabály--> közlés --> minden területre kiterjed
        - az állatok jelrendszere zárt
- a kommunikáció legteljesebb, legpontosabb, legtudatosabb formája
- a jelszerkezet nyelvi értelemben
    - 1. szint: a jelelemek (fonémák szintje)
        - önálló jelentése magának nincs
        - számuk adott
        - elvonatkoztatás, absztrakció
        - beszédben: beszédhang --> számuk végtelen
            - függ az egyéntõl, a beszédhangok találkozásakor módosulhat
            - ha a normát figyeljük, akkor adott a számuk
    - 2. szint: a morféma szintje
        - már valóságos jel, jelentést hordoz
        - minden szótõ és toldalék ide tartozik
        - többségük szimbolikus jel
        - kisebbik körük ikonikus, pl.: motivált szavak (pl. hangutánzó), szóösszetételek, szóképzések (minél több toldalék, annál ikonikusabb lesz a jel)
        - a szóalak (lexéma) már szerkesztett jel
    - 3. szint: a szintagma (szókapcsolat, szószerkezet)
        - két típusa van: valódi és ál
    - 4. szint: a mondat (a szöveg láncszemnyi része)
    - 5. szint: a szöveg
        - a nyelv legmagasabb szintû egysége
- a nyelv szabályozza a hangok összekapcsolódását, a szerkesztést (morfémák kapcsolása), a mondatformálást, helyesírást, stb.
- mondatfonetikai eszközök használata