1. A nyelv, mint jelrendszer

A NYELV FOGALMA

A nyelv a legegyetemesebb, leggyakrabban használt jelrendszer. Egy nagyobb közösségé, általában egy nemzet tulajdona. A külső és belső valóságot minden más jelrendszernél pontosabban fejezi ki. Rendszer jellege a változtatható jelek, és a viszonylag állandó szabályrendszer összekapcsolásából adódik. A nyelv alkalmazása, azaz a beszéd és az írás tulajdonképpen a megfelelő nyelvi jelek kiválasztását és a megfelelő szabályok segítségével való összekapcsolását jelenti.

A NYELV RENDSZER JELLEGE

A nyelv legkisebb elemei a fonémák (a beszédben hang, az írásban betű alakjában találkozhatunk velük). Egyes nyelvészek szerint a fonéma nem önálló nyelvi jel, csak jelelem, mivel nincs önálló jelentése. A legkisebb, önálló jelentéssel is rendelkező nyelvi jelek a morfémák, amelyeknek összekapcsolásával értelmes szavakat, szószerkezeteket, tagmondatokat, mondatokat, bekezdéseket és szöveget hozhatunk létre, ezek már általunk szerkesztett nyelvi jelek.

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.

A jel definíciója: a jelegy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

Jelek felépítése:

1. Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
2. Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
3. Jelentés (absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak

Jelek főbb jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
• önmaguknál többet jelentenek
• jelrendszerbe illeszkednek
• az emberi érintkezésben valósulnak meg

Jelek csoportosítása:

• természetes jelek (szimptómák)

• mesterséges jelek (szignálok)

- nyelvi jelek 
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)
A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

1. Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
2. Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
3. Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv mint jelrendszer:A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel

Fonéma : Nincs önálló jelentésük, csak jelentés-megkülönböztető szerepük van, további egységekre már nem bontható

Morféma: Önálló hangtesthez önálló jelentés járul.

Hang: A hang a fül, a hallás által érzékelt inger. Az emberi beszéd, a beszélt nyelvek, illetve a zene, a zenei hangrendszerek alapeleme.

Betű: egyes hangok írott vagy nyomtatott jele

Szó: A szó a nyelv egy jelentéssel bíró egysége, amely egy vagy több szorosan kapcsolódó morfémából áll. Általában a szó a szótőből és az esetleges toldalékokból áll

Mondat: Egy vagy több szóból álló nyelvi egység, amely egy gondolattal viszi tovább a mondani valót. A beszédnek nyelvtani szabályok szerint összeszerkesztett, egy vagy több szóból álló nyelvi egysége.

szintagma: önálló fogalomjelölő lexémák vagy mondatrészek kapcsolatából létrejövő, létrehozható egységek

Szószerkezetek

A szavak a mondatokban szószerkezeteket alkotnak. A szószerkezet a szavak nyelvtani és jelentésbeli kapcsolata, viszonya.

A szószerkezetek tagjai közötti viszony alapján háromféle szószerkezetet különböztetünk meg:

• Hozzárendelő szószerkezet: a szószerkezet tagjai kölcsönösen feltételezik egymást, a mondat vázát adják. Ezek egyenrangú mondatrészek, köztük hozzárendelő (predikatív) viszony van. A hozzárendelő szószerkezet két tagja az alany és az állítmány (Zoltán olvas.).
• Alárendelő szószerkezet: a szerkezetben van egy alaptag és ezt bővíti a meghatározó tag. A tagok között nyelvtani (grammatikai) viszony van. A szószerkezet nevét a bővítmény mondatrészszerepe adja:
  • Tárgyas szószerkezet: a meghatározó tag az alaptagban kifejezett cselekvés irányát vagy eredményét jelöli (zenét hallgat).
  • Határozós szószerkezet: a meghatározó tag az alaptagban kifejezett cselekvés körülményeit jelöli (figyelmesen hallgat).
  • Jelzős szószerkezet: az alaptagban megnevezett személy/tárgy/fogalom milyenségét, minőségét jelzi (piros alma).
  • Alanyos szószerkezet: igeneves szerkezet saját alannyal, a mondatban minőségjelzőként szerepelhet (csuka fogta róka).
• Mellérendelő szószerkezet: az alaptaghoz kapcsolódó bővítmények azonos mondatrész szerepét töltik be, köztük logikai viszony van. A tagok közötti logikai viszony lehet:
  • Kapcsolatos mellérendelés (Vette a kalapját és a kabátját.)
  • Ellentétes mellérendelés (Nem balra, hanem jobbra fordult.)
  • Választó mellérendelés (Eső lesz holnap vagy holnapután.)
  • Következtető mellérendelés (Ez egy hibás, tehát használhatatlan készülék.)
  • Magyarázó mellérendelés (Használhatatlan, mivel hibás készülék.)